A 16. Karmapa elképzelése a Dharma nyugati fejlődéséről

Karmapa egy nagy Bodhiszattva, aki a történelem folyamán ugyanúgy fejlodött, mint Buddha. Kezdetben mindennapi lény volt, aki el akarta érni a megvilágosodást. Gyakorolt, fejlodött, s a Bodhiszattvák módján cselekedett. "Úgy cselekedni, mint egy Bodhiszattva" - ez az, amit mi is próbálunk. Eloször letesszük a Bodhiszattva-fogadalmat, kifejlesztjük a megvilágosodás-tudatot (bodhicsitta). Erofeszítéseket teszünk azért, hogy helyesen cselekedjünk, és hogy a lényeket minden lehetséges módon segítsük.

Karmapa sok ezer évvel ezelott határozott úgy, hogy Bodhiszattvává válik. Miután kifejlesztette a megvilágosodás-tudatot, hosszú-hosszú idon keresztül született újjá közönséges, ill. különleges formákban, az alsó létbirodalmak lakójaként, mint bodhiszattva vagy mint tanító azért, hogy segítsen az érzo lényeken.

Karmapa elozo életeiben számtalan különbözo formában, számtalan különbözo név alatt jelent meg. Hihetetlenül hosszú idon keresztül megtartotta Bodhiszattva formáját azért, hogy a lényeken segíthessen.

A magasszintu Bodhiszattvák meditáció közben sok dolgot látnak tisztán a tudatukban, például azt, hogy miként alakul a jövobeli tevékenységük. A Dharmában a tevékenység mindig azt jelenti, hogy minden lényt segítünk. Egyszer Karmapa a Meru hegyen meditált tízmillió esztendeig. A többi Bodhiszattva felismerte, hogy milyen különleges segítsége lehet o a lényeknek, és a Karmapa nevet adták neki, ami azt jelenti: minden Buddha aktivitása. Ekkor százezer Dakini jelent meg elotte, akik egy különleges ajándékot nyújtottak át a gyozelem jelképe gyanánt, mely  a saját hajukból készített korona volt. E korona nem anyagi, és a Karmapa idotlenségét fejezi ki.

A jövoben a hatodik Buddha folytatja Karmapa tevékenységét. Sakjamuni volt a negyedik történelmi Buddha, s a következo Maitréja lesz. A hatodik Buddha neve Szinge, azaz Oroszlán lesz, Karmapa ezen a néven jelenik majd meg, ugyanúgy  tanít majd, mint Sakjamuni, és megtartja Bodhiszattva formáját.
Mikor Sakjamuni Buddha megvilágosodása után tanítani kezdett, tanítványai közül sok ezren érték el a megvilágosodást igen rövid ido alatt. Ugyanezt állítják a tanítások Karmapáról is mint a hatodik Buddháról. Azok, akik elszalasztva a kedvezo alkalmakat, nem érik el addig a megvilágosodást, reménykedhetnek abban, hogy az o fo tanítványai között fognak megszületni. Ez volt Karmapa legerosebb kívánsága. Ily módon aktivitása minden idoben megnyilvánul, és nem csak ebben a világban, hanem számos egyéb formában is.

A buddhizmus a VII. században érkezett Tibetbe és lassan fejlodött. Karmapa elso formája a XII. században jelent meg itt mint az elso történelmi Karmapa. Tudunk arról is, hogy korábban Indiában jógiként, sziddhaként, vagy tanítóként élt tartalmas életeket. Néhányat indiai újraszületései közül név szerint ismerünk, ilyen például Szaraha, míg mások ismeretlenek számunkra. 

Mielott Karmapa megjelent volna Tibetben sok tibeti ment Indiába a buddhista gyakorlatot elsajátítani, és tért vissza a tanításokkal. Mindenki ismeri Marpát, a fordítót. A legerosebb személyiségek egyike volt. Minden tanítást lefordított tibetire azok közül, amit o maga is gyakorolt és megvalósított. Marpa sokszor került kapcsolatba a Karmapa-aktivitással Indiában, például Szarahával. Szaraha volt a Mahamudra vonal legfontosabb vonaltartója. Az o átadási vonalában számos Mahaszidhát találunk - többek között Tilopát - aki mindazokat a jógákat továbbadta, melyek lehetové teszik a megvalósítás gyors elérését. Ezeket a gyakorlatokat Naropa Hat Jógájának nevezzük, de ezeket már Tilopa, Szaraha és Savaripa is tanította. Marpa megkapta minden sziddha átadását. 

Tibetbe visszatérve legfobb tanítványának, Milarépának adta tovább a tanításokat. Milarépa legfobb tanítványa pedig Gampopa volt - o lett a következo vonaltartó. Gampopa "visszaadta" az átadást Karmapának, aki most mindenki számára nyilvánvalóan az elso Karmapaként jelent meg. Karmapa újra és újra inkarnálódott Tibetben, így biztosítva a tanítások frissességét. Az ok, amiért Tibetben született újra, magától értetodo. Akkoriban a buddhizmus Indiában a felmerült akadályok miatt darabjaira hullott, miközben Tibetben biztosan terjedt. A korábban Indiában élo összes Bodhiszattva lassan Tibetben született újjá. Shamarpa, Szitu Rinpocse, Dzsamgon Kongtrul Rinpocse, Gyalcab Rinpocse és Pavo Rinpocse korábbi inkarnációikban Indiában éltek. A Szarahát és Tilopát körülvevo tanítványok, és mindazok akik Naropával voltak kapcsolatban, Tibetben születtek újjá. A tibetiek új neveket adtak nekik, de a Bodhiszattvák gyökerei Indiába nyúlnak vissza. Tibetben születtek újjá, ahol többen érdeklodtek a gyakorlás iránt, és ott adták tovább a tanításokat. Az emberek pedig gyakoroltak és elérték a megszabadulást.

Mivel Tibetben nehézségek merültek fel - itt foként a kommunista Kína általi rombolásra gondolunk - a 16. Karmapa megkérte magas szintu lámáit, így Trungpa Rinpocsét és Kalu Rinpocsét, hogy menjenek nyugati országokba tanítani, és ott segítsék az embereket. Most már létrejött az alap, és így tovább lehet adni az átadást. A nyugatiak fejlodhetnek és végül elérhetik a megvilágosodást. 

Sosem tudhatjuk, hogy a megvilágosodással való kapcsolatunk új vagy régi. Sokan valószínuleg kapcsolatban álltak a Dharmával, de még nem érték el a teljes megszabadulást. Ezeknek az embereknek igen eros vágyaik vannak e cél megvalósítása érdekében. Karmánk mindig egy bizonyos irányt szab nekünk - ebben az esetben ez az irány az lesz, hogy bizonyos helyeken újra találkozunk és folytatjuk a múltból hozott szokásainkat.

Ha lehetoségünk van a kapcsolat megteremtésére, használjuk ki az idot és válasszuk a megfelelo utat. Ha nem így teszünk, akkor késlekedünk, és a feltételek megváltozhatnak. A megfelelo út itt a Bodhiszattva-fogadalmat jelenti. Utunkat a szorgalom és a lustaság váltakozása jellemzi. Karmikus kapcsolatunkat sosem veszítjük el, de ha nem fejlodünk, soha nem érjük el a teljes megszabadulást. A Bodhiszattvák fogadalma és áldása sosem tunik el. A hibák, melyek a szamszárához kötnek, mindig lefelé húznak bennünket, ha nem teszünk erofeszítést az elkerülésükre. A hibák újabb késedelemhez vezetnek, így újra belekerülünk a körfogásba egy idore, aztán ismét találkozunk. 

Ez most nagyon fontos idoszak a számunkra, mert ugyanazon az úton haladhatunk, mint a Bodhiszattvák. Megvan a lehetoségünk, és az alkalom is kedvezo arra, hogy elérjük a megvilágosodást. A probléma jelen körülményeinkben, a létforgatag jelenlegi feltételeiben, saját érzelmi feltételeinkben lehet. Ezek miatt számtalan oka lehet elszalasztani ezt a lehetoséget. Mivel tudatunk gyakran változik, idonként nagyon érdekel minket a Dharma gyakorlása, és ez jó. Máskor olyan körülményeket tapasztalunk, melyek hatására elveszítjük az érdeklodésünket. Ez nem az alap-karma, hanem a körülményekbol származó karma, ekkor az egyén messzire sodródhat. Aztán visszatér és gyakorol egy keveset. Sok kedvezo alkalmat elveszítünk, mivel egyikünk se gyakorolja tökéletesen az utat. Az ember önbizalma néha eros, máskor gyenge. Néha csak a külso feltételeket látjuk: "Ezt meg tudom tenni, azt nem." Mindenki számtalan változáson megy keresztül, és ez így természetes. 

Van néhány dolog, amiben tudatosnak kell lennünk. Ilyen például a Hat Paramita ösvénye, amely kimondottan a szorgalomról, a türelemrol és a gyakorlásról szól. Ha mélyre hatolunk, a külso körülmények nem fognak befolyásolni bennünket. Ez nagyon fontos. Gyakoroljunk, és fejlesszük ki a megvilágosodás-tudatot. Kezdetben nem tudunk jelentos jótetteket véghezvinni, de tudnunk kell, hogy még az apró jó gondolatok is a lények hasznára lehetnek. Ahogy gyakorlásunk lépésrol lépésre erosödik, úgy tudjuk tudatunk természetét egyre inkább megvalósítani. Ez ugyanúgy történik, ahogy a bodhiszattvákkal történt a múltban.

Most Karmapa azon elképzeléseirol fogunk beszélni, melyek a Dharma nyugati fejlodésével kapcsolatosak. Oszentsége eloször 1974-ben látogatott el Nyugatra. Látta, hogy képes segíteni a lényeknek, Amerikában csakúgy, mint Európában, és kiválasztott olyan területeket, melyeknek a Karmapa Helye nevet adta. Ezek nem jelentenek szükségszeruen egy épületet, hanem olyan helyrol van szó, ahol az átadás végbemegy. Az átadásokat nem csupán néhány élethosszra szánta. Ez pontosan ugyanazon a módon történik, ahogy Tibetben. Eloször néhány ember megteremti a lehetoségét annak, hogy a tanítások a nyugati nyelvekre és kultúrába átkerüljenek. Ezután lépésrol lépésre a Bodhiszattvák ezeken a helyeken születnek újjá. Így történik ez Ázsiában, Európában és Amerikában, ahol nagy lehetoség mutatkozik a Dharma fejlodésére, mint ahogy Tibetben is annak idején. Bár Oszentsége nem mondta meg világosan, hogy itt vagy ott fog újjászületni, de amikor azt a nevet adja, hogy Karmapa Helye, akkor lassanként a tanítványai megszületnek ezeken a helyeken és keményen dolgoznak, hogy mindenki számára megteremtsék a szükséges lehetoséget.

Oszentsége Európát és Amerikát illeto választása nagyon fontos volt. Nem kell eroltetni a fejlodést, hanem hagyni kell, hogy a dolgok természetesen történjenek. Itt fogunk dolgozni, nem egy élettartamig, hanem talán századokon át, ahogy az történt hajdanán Tibetben.

Karmapa nem akar mindenkit buddhistává alakítani, sem mindent átvállalni. Pusztán szeretné felajánlani a lehetoséget olyan helyek által, mint ez itt. Hagyja, hogy az emberek saját maguk döntsenek és folytassák gyakorlataikat kívánságaiknak megfeleloen. Nem erolteti senkire rá, hogy lámává váljon. Ellenkezoleg: az emberek saját sokszínu képességeikkel járulhatnak hozzá a Dharma fejlodéséhez. Azoknak, akiknek kapcsolatuk van a Karmapával, valójában nagyon különbözoek, mégis egymást segítve dolgoznak.

Minden az emberek karmájának és vágyainak megfeleloen történik. A karma itt nem jelent jót vagy rosszat, csupán a korábbi cselekedetekre utal. Sokaknak van kapcsolatuk a Dharmával, de ok hétköznapi emberek, akik újra és újra megszületnek a szamszárában karmájuk és tudatlanságuk eredményeképpen. 
Sokaknak nagyon eros vágyaik vannak, és úgy döntenek, hogy kifejlesztik a megvilágosodás-tudatot. Ezért ok Bodhiszattvák, nem magas, hanem mindennapi szinten. Visszatérnek Bodhiszattva vágyaik miatt. Nagyon aktív életet élnek és képesek sokaknak segíteni. Néhányan közülük magas megvalósítási fokon állnak, de Bodhiszattvának lenni nem jelent szükségszeruen magas megvalósítási szintet. Sok különbözo szint létezik. Vannak, akik mindennapi formában térnek vissza, bár magas megvalósítási fokon állnak. Mindez attól függ, hogy hol kell segíteniük. Ily módon minden lehetséges. Minden Bodhiszattva kívánságainak megfeleloen kerül bele a létforgatagba és próbál segíteni a lényeken. Ezért mindenkinek el kell fogadni minden más buddhista irányzatot - mindegyik jó.

A Dharma Nyugatra történo átadásával régi érzések és kapcsolatok újulnak fel. Ez nem csupán az emberek véletlenszeruen "összecsapódott" csoportja, akik egy hagyomány fenntartására gyultek össze. A találkozás hajdani karmájuk eredménye. Akik most születnek újjá, képesek folytatni a fejlodésüket különös tekintettel a múltban kapott tanításokra. Az ilyen folyamatosság a szellemi fejlodésben sokkal magasabb minoséget eredményez, mint egy új kapcsolat. Oszentsége ugyanazon a módon akart formálni minket, ahogy a Karma Kagyü név sugallja: a Karma minden Buddha aktivitását, a Gyü pedig az átadást jelenti. A Kagyü az átadás a múltból napjainkig. Karmapa ezt az utat kívánta folytatni, összekapcsolva azokat az embereket, akiket korábbi életeikben kapcsolat fuzött össze.

A 16. Karmapa azt mondta Olének és Hannah-nak, hogy ne menjenek elvonulásra - ugyanis ezt akarták tenni Kalu Rinpocse vezetésével a franciaországi Plaige-ben. Ehelyett arra kérte oket, hogy energiájukat Észak-Európában és Amerikában használják: komoly erovel segítsék az emberek fejlodését és együtt kövessék az utat. Ez azt jelenti, hogy szilárd alap létrehozására kérte oket, és a mindenkiért való közös tevékenységre. Ez az oka annak, hogy Láma Ole annyira hangsúlyozza a központok közötti együttmuködést.

Fejlodésünkben van néhány fontos lépés. Elso a személyes elkötelezettség a buddhista gyakorlás felé, a második a megvilágosodás-tudat kifejlesztése - ami a legfontosabb számunkra. Így megvan a lehetoségünk megkapni az átadást egyéni képességeinknek megfeleloen. Amikor az egyén képes megkapni az átadást, az mások hasznára is válik. Ezért nagyon fontos tanulmányozni a buddhista tanításokat. Sokat tanulunk és az országunk nyelvére fordítjuk le a Tibetben használt tanításokat, ezzel egyidoben saját gyakorlatainkat is végezzük.

Például ha a Karmapa Guru Jógát végezzük, akkor a Guru Jógán keresztül minden funkciónkban, minden gyakorlatban, mindenben, amit teszünk, elválaszthatatlanok vagyunk Karmapa áldásától és saját tudatunk természetétol, ami azonos Buddha tudatával. Karmapával együtt lenni annyit tesz, hogy megkapjuk áldását és minden tulajdonságát. Mikor ezt gyakoroljuk, és minden tevékenységünket ezzel ötvözzük, természetes módon kapunk hatalmas segítséget és áldást Karmapától.

Mindig, mikor tapasztalat formálódik gyakorlásunkból, képesek vagyunk mélyebbre hatolni. Kezdetben ez nemigen lehetséges, mivel minden tanítás képességeinkkel van összhangban. Amikor az ember tanul, gyakorol és alkalmaz, megjelenik egy tapasztalat, mely mélyebb megértést hoz. Általában az összes tanítás ilyen, kezdetben nem tudjuk részleteiben megérteni, nem vagyunk képesek mélyebbre hatolni. Gyakorlás híján nem fejlodünk. Eloször meg kell ismerni, meg kell érteni és gyakorolni kell a tanításokat. Az egyén a mélyebb megértést a gyakorlás eredményeképp éri el, és ily módon fejlodik az úton. Ugyanezt az utat követte Marpa és más fordítók is Tibetben. Egyre jobban és jobban fejlesztették magukat, míg végül teljesen megvalósították a tanításokat. Ily módon képesek voltak mindent átültetni tibetire, pedig India és Tibet nagyon különbözoek, mind a kultúra, az eszmék, mind a tudás tekintetében. Buddha a tanításait indiai módon, indiai nyelven adta. Ezért a tibetiek Indiába mentek mindent megtanulni, hogy tibetire fordíthassák a tanításokat. Karmapa kívánsága az volt, hogy ugyanilyen módon hozzuk át Nyugatra a tanításokat.

A nyugati buddhisták mindent átültetnek majd a nyugati kultúrába. Az emberek gyakorolni, tanulni, fordítani fognak, és mélyebb megértésre tesznek szert. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kívánságok hatására néhány nyugati Marpához hasonló fordítóvá válik, így az átadás hiteles módon mehet végbe. Karmapa Oszentségének alapveto elképzelése szerint az összes tanítást nyugati nyelvre, kultúrába kell átültetni. Ez hatalmas segítséget fog jelenteni, ahogy Tibetben is annak bizonyult.
.